// Tartalom
2025 tavaszán a NASA mérnökei új életre keltettek egy olyan fúvókacsoportot, amelyet 21 éve halottnak tekintettek. Egyikük sem tudott 25 milliárd kilométernél (15,5 milliárd mérföldnél) közelebb kerülni hozzájuk. A parancs majdnem egy napig utazott odáig, a válasz pedig majdnem ugyanennyi ideig vissza. A gép neve Voyager 1. 49 éves, és még mindig javítgatják.
- november 18-án a Voyager 1 25,9 milliárd kilométerre (16,1 milliárd mérföldre) lesz a Földtől. Ez pontosan egy fénynap: az antennáinkról elindított rádiójelnek egy teljes 24 órára lesz szüksége, hogy elérje. Ilyen messze még soha semmi nem járt az ember alkotta tárgyak közül, ahogy a NASA is rámutat . Egy egyszerű „vesz engem?” kérdés egy nap alatt ér oda, a válasz pedig újabb egy nap alatt jön vissza.
Egy nap egy telefonhívás
A fénynap távolságot mér, nem időt. Azt a távolságot jelenti, amelyet a fény 24 óra alatt megtesz: 25 902 068 356 kilométert. A fény 1,3 másodperc alatt ér el a Holdhoz; az Artemis II legénységének ugyanez nagyjából három napba telt.
// Mennyi ideig utazik egy jel
A Voyager 1 ikertestvére, a Voyager 2 más pályán halad, és csak 2035 novemberében éri el az egy fénynapos határt.
Hűtőszekrény-izzó
A Voyager 1 adója nagyjából 23 wattos teljesítménnyel sugároz. A JPL, a küldetést irányító NASA-laboratórium egyszer egy hűtőszekrény belsejében világító izzóhoz hasonlította . Mire ez a derengés a Földre ér, egy milliárdod milliárdod wattnál is gyengébb lesz. 2013-ban a műszeradatok nagyjából 160 bit/s sebességgel érkeztek. Ilyen tempó mellett egyetlen okostelefonos fotó letöltése több mint egy napig tartana.
Ezért csak a NASA Deep Space Networkjének óriási parabolaantennái képesek meghallani ilyen halk suttogást. Visszaszólni pedig az egész hálózatban csak egyetlen antenna tud: a DSS-43, az ausztráliai Canberra melletti 70 méteres tányér. 2025 májusától 2026 februárjáig korszerűsítés miatt nem működött, és ez idő alatt a csapat csak két rövid időablakban, augusztusban és decemberben érhette el a szondákat, amikor a tányér rövid időre újra szolgálatba állt.
Vakon javítani, oda-vissza 45 óra
- november 14-én a Voyager 1 értelmetlen adatokat kezdett küldeni. A parancsokra még hallgatott, de önmagáról és a környezetéről szóló jelentések helyett olvashatatlan bitfolyamot sugárzott. 2024 márciusának elején a mérnökök egy „piszkáló” parancsot küldtek neki: azt kérték, olvassa ki a három fedélzeti számítógépe közül annak a memóriáját, amelyik az adatokat csomagolja az adás előtt. Ez a kiolvasás megmutatta az okot . A memória nagyjából 3 százaléka megsérült, valószínűleg azért, mert egyetlen chip meghibásodott, és magával rántotta a szoftver egy részét. Hogy pontosan miért, azt senki sem tudja. Talán egy űrből érkező nagy energiájú részecske találta el a chipet. Talán egyszerűen elkopott 46 év alatt.
Ilyen messze nem lehet chipet cserélni, és nem akadt akkora összefüggő szabad memóriablokk, amelybe az elveszett kód egyben beleférne. A csapat ezért szakaszokra vágta a kódot , és a memória különböző zugaiba rejtette el őket. Képzeljünk el egy könyvet, amelyből kitéptek egy fejezetet, és nincs egybefüggő üres oldalsor: a fejezetet darabokban nyomtatjuk újra a szabad oldalakra, aztán a könyvben minden „lásd az N. oldalt” utalást kijavítunk, nehogy az olvasó elvesszen. Az első adag 2024. április 18-án indult útnak. Oda-vissza 22,5 órás úttal a válasz április 20-án érkezett meg: ez volt az első olvasható állapotjelentés öt hónap után. Májusban a szonda újra tudományos adatokat küldött.
Az 1981 óta néma adó
2024 októberében a mérnökök megkérték a Voyager 1-et , hogy kapcsolja be az egyik fűtőtestét. Elvileg elég áram lett volna hozzá, de beavatkozott a hibavédelmi rendszer. Ha a szonda túl sok energiát vesz fel, ez a rendszer kikapcsol mindent, ami nem létfontosságú. Először lejjebb vette az adatsebességet, aztán lekapcsolta a fő adót, és áttért egy tartalékra. A Voyager 1 1981 óta nem használta ezt a tartalékot a Földdel való beszélgetésre, és a jele sokkal gyengébb. A csapat nem volt biztos benne, hogy egyáltalán meghallják-e ekkora távolságból. Az antennák mégis felfogták, és november végére a szonda visszatért a rendes működéshez.
Fúvókák, amelyek 21 évig halottak voltak
A Voyager antennájának végig a Föld felé kell néznie, ezért a szonda egy vezércsillagra rögzít, és kis fúvókákkal korrigálja a helyzetét. A Voyager 1 elsődleges orsózó fúvókái 2004-ben mondták fel a szolgálatot, amikor a működésükhöz szükséges két apró fűtőtest elvesztette az áramellátást. A hibát javíthatatlannak ítélték, és a csapat átállt a tartalék készletre. Kareem Badaruddin küldetésvezető szavaival élve, akkoriban valószínűleg senki sem gondolta, hogy a Voyagerek még 20 évig tovább mennek. Todd Barber, a küldetés hajtóműves felelőse így emlékszik vissza:
Ezeket a fúvókákat halottnak tekintettük. És ez jogos következtetés volt.
2025-re a hajtóanyag maradványa lerakódott a tartalék fúvókák üzemanyagcsöveiben, és akár már azon az őszön eldugulhattak volna. A mérnökök azt gyanították, hogy a régi fűtőtestek valójában soha nem romlottak el. Elképzelhető, hogy az áramkörben fellépő zavar egyszerűen rossz állásba billentett egy kapcsolót. Ennek a feltevésnek a tesztelése kockázatos volt. Ha a szonda a teszt alatt túlságosan eltávolodna a vezércsillagtól, a fúvókák maguktól begyújtanának, hideg fűtőtestekkel pedig egy begyújtás kisebb robbanást okozhat.
A parancsok 2025. március 20-án indultak útnak . Több mint 23 órát utaztak a szondáig. Aztán a történtekről szóló adatok is több mint 23 órát utaztak vissza. Amikor megérkeztek, az első 20 percben látszott, ahogy a fűtőtestek hőmérséklete az egekbe szökik. Működött. A mérnökök olyasminek örültek, ami ott kint közel egy nappal korábban megtörtént. „Olyan csodálatos pillanat volt” – mondta Barber. Szoros volt az időzítés. Hat héttel később a DSS-43, az egyetlen antenna, amely parancsokat tud küldeni a Voyagernek, korszerűsítés miatt kikapcsolt.
Évi négy watt
A fedélzeti áramot radioizotópos generátorok adják, amelyek a bomló plutónium hőjét alakítják elektromos energiává. Mindkét szonda évente nagyjából 4 wattot veszít, ami az említett 23 wattos „hűtőizzó” adó teljesítményének nagyjából hatodrésze, ezért a csapat sorra kikapcsolja a műszereket, egy évekkel ezelőtt megegyezett lista szerint.
Először a kamerák kerültek sorra. 1990. február 14-én a Voyager 1 „családi fotót” készített a Naprendszerről, amelynek az egyik képén a Föld nagyjából egyetlen pixelnyi volt. Ez a híres Halványkék pont. Harmincnégy perccel később a kamerákat örökre kikapcsolták , hogy a hosszú útra energiát spóroljanak.
- április 17-én a csapat lekapcsolt egy műszert a Voyager 1-en, amely a töltött részecskéket mérte, és az 1977-es indítás óta szinte megszakítás nélkül működött.
A tíz tudományos műszerből a szondán most kettő maradt bekapcsolva : a magnetométer és a plazmahullám-érzékelő.
Suzanne Dodd projektvezető 2025-ben nyíltan megmondta : a lekapcsolások nélkül a szondáknak valószínűleg már csak néhány hónapnyi áramuk lenne. A megtakarításnak köszönhetően legalább egy műszert talán a 2030-as évekig is működtetni lehet. Fél évszázad után a mélyűrben senki sem ígér semmit.
Kérdés a tegnapról
A Voyager 1 közel 61 000 km/h (38 000 mph) sebességgel halad a Gliese 445 csillag felé. Nagyjából 40 000 év múlva 1,7 fényévnyire megközelíti. A generátorai addigra rég kihűlnek.
Ed Stone, aki fél évszázadon át vezette a Voyager tudományos munkáját, 2024-ben elhunyt. Ő azt mondta , hogy a Voyagerekkel minden nap a felfedezés napja. November 18-tól kezdve ezek közül minden nap egy teljes nappal késve ér a Földre. A csapat egy új hibáról legalább egy nappal azután értesül, hogy bekövetkezett, a javítás pedig újabb egy napig utazik oda. Egy kérdés és egy válasz két napig tart. Mostantól ilyen lesz minden javítás.
