// Tartalom
Ez a képernyő ötvenszer ment át egy hagyományos mosógépen mosószerrel, és alig halványodott el. Egy ingujjba van szőve, és kicsit nagyobb egy képeslapnál. Megnyithatsz rajta egy számológépet vagy egy iránytűt. Fotók pörögnek végig rajta. Videó is lejátszódik. Még hangutasításokat is elfogad. Nyomj meg ujjal egy képet, és az ujj úgy reagál, mint egy telefon. Nincs levehető elektronikai modul: a szálakba rejtett LED-ek és chipek maguk is a dobba kerülnek.
A Szingapúri Nemzeti Egyetem mérnökei 2026. október 21-én a Nature-ben megjelent cikkben írták le az ujjat. A legmeglepőbb benne, mennyire szerény. A képernyő 5184 képpontos, ami majdnem egyharmaddal több, mint egy Nokia 3310 gombos telefoné. Ennek ellenére a szerzők a világ első, magából a ruha szálaiból szőtt érintőképernyőjének nevezik. Minden szál világít is, és az érintést is érzékeli.
Az ötven mosás elvontan hangzik. Ha valamit hetente egyszer mosol, ez majdnem egy évnyi viselet: elektronikai rekord, de még nem az a több év, amelyet egy hétköznapi ruhadarab kibír. Az okosruhát nagyjából tíz éve ígérik, és két dolgon botlik meg újra meg újra: a mosáson és a szoftveren. Az új ujj az elsőben előrelépést hoz. A másodikkal még senki sem boldogult.
Egy milliméter vastag szál
A képernyő 54 szálból áll, amelyek az alkar mentén futnak. Mindegyik 96 LED-et hordoz, így 96 × 54 pontos kép jön létre. A LED-ek alatt, ugyanabban a szálban egy második réteg érzékeli a nyomást. Az ujjbegy zárja az áramkört, a vezérlő kiszámolja, hol, és a legközelebbi képpont kigyullad.
A szálat termikus húzással készítik, ugyanazzal a fogással, amellyel az optikai szálat is húzzák. Nagyjából úgy, hogy először épít az ember egy vastag, rétegzett előformát, a leendő szál túlméretezett modelljét. Aztán addig melegíti, amíg karamellaként meg nem lágyul, és húzza. A rétegek megtartják a sorrendjüket, az eredmény pedig nagyjából egy milliméter vastag, akár tíz méter hosszú szál. Összehasonlításul: az ujj 17 centiméteres, 54 sora együtt nagyjából kilenc métert tesz ki. Egyetlen húzás elég lenne az egész képernyőhöz.
A nehézséget a vezetékezés jelentette. A szál lényegében egydimenziós, ezért szinte nincs hely bonyolult áramkörök kialakítására – magyarázza a csoport vezetője, Tural Khudiyev, az NUS College of Design and Engineering adjunktusa. A képernyő csak azért állt össze, mert a csapat megtanulta a szálat „elektronikai építőelemekké” alakítani, amelyek úgy viselkednek, mint a közönséges fonal.
Hogyan forrassz be 20 000 érintkezőt egy szálba
A szál rendkívül vékony, szigetelt vezetékeket tartalmaz. Egy lézer pontosan ott távolítja el a szigetelést, ahol érintkezőre van szükség. Az olvadt forrasz ezután végigfolyik a vezetéken, és csak a szabaddá tett helyekhez tapad, ahogy a víz is gyöngyözik a tiszta üvegen a zsíros foltok között. Így köti össze az ujj képernyője több mint 5000 chipet több mint 20 000 elektromos kapcsolattal.
Egy gombos telefon felbontása
Az ujj minden pontja majdnem gombostűfej méretű, nagyjából két milliméter átmérőjű. A Nokia 3310 kijelzőjén a pontok több mint négyszer kisebbek voltak, egy mai okostelefonon pedig már szabad szemmel nem is lehet kivenni őket.
Ez elég egy számológéphez vagy egy iránytű mutatójához. Egy hosszú csevegőüzenethez már nem elég, és az egyetem nem is tesz úgy, mintha elég volna. A csapat a következő lépést kisebb chipekben és vékonyabb szálakban látja: a módszer mindkettőt lehetővé teszi, ami élesebbé tenné a képet, és lehetővé tenné, hogy a szálat közönséges gyári gépeken kössék és hímezzék.
Cserébe itt minden pont színes, a kép pedig másodpercenként 30-szor változik, akár egy hétköznapi videó. A képernyős szövet ráadásul ugyanúgy szellőzik, mint a pamut vagy a farmer. Ez fontosabb, mint amilyennek hangzik. Senki sem hord olyan ruhát, amelyben műanyag fólia alatt izzad, bármilyen ügyesen világít is.
A világító szövetet egyébként már korábban is bemutatták. 2021-ben Huisheng Peng csoportja a sanghaji Fudan Egyetemen a Nature-ben írt le egy hat méter hosszú és 25 centiméter széles kijelzőtextilt . Ipari szövőgépen szőtték, mint a közönséges kelmét, de a billentyűzete és az áramforrása külön szövetdarabok voltak. A szingapúri ujjban a fény és az érintés a vezetékezéssel együtt egyetlen szálba fér, ezért nevezik érintőképernyőnek.
A tíz mosásra tervezett dzseki
Voltak kísérletek arra, hogy az okosruhát tömegtermékké tegyék, és a leghangosabb csendesen véget ért. 2015-ben a Google bemutatta a Project Jacquardot: vezetőképes szálakat, amelyeket hétköznapi szövetbe lehet szőni. Az első partner a Levi’s volt, és 2017 őszén egy 350 dolláros farmerdzseki került a boltokba. A dzsekit városi biciklisekre tervezték. Elhúztad az ujjad a bal mandzsettán, és a fülhallgatódban átugrott a szám, a zsebedben lévő telefon pedig fogadta a hívást vagy megmondta, merre fordulj.
Az összes elektronika egy levehető műanyag címkében lakott a mandzsettán, amelyet mosás előtt le kellett pattintani. Csak a vezetőképes szálak kerültek a dobba, és a Google nagyjából tíz mosást ígért . A cég később pontosította, hogy a tíz ciklus az a minimum, amelyet a dzseki a házi mosásnál keményebb teszteken kibírt. A valódi különbség a szingapúri ujjhoz képest máshol van: ott maguk a LED-ek és a chipek kerülnek a mosógépbe.
// Idővonal
- A Google bemutatja a Project Jacquardot, és a Levi’st nevezi meg első partnereként.
- Megjelenik a Jacquarddal ellátott Levi’s dzseki 350 dollárért.
- A Google leállítja a Jacquard appot, és az érintésérzékeny mandzsetták megszűnnek működni.
- Szingapúri mérnökök publikálnak egy ujjat, amelyben minden szál világít és érzékeli az érintést.
A dzsekit nem a mosás ölte meg: a Google leállította a Jacquard appot , és a mandzsetták elnémultak. Ott voltak még, de már semmi sem válaszolt rájuk. Egy 350 dolláros okosdzseki újra sima dzsekivé változott.
Mi hiányzik még az ujjról
Az egyetem közleménye nem szól arról, amit minden vevő először megkérdezne: az akkumulátorról, és arról, mikor kerülhet az ujj egyáltalán forgalomba. Ár sincs. Ez laboratóriumi prototípus, a mosási és hajlítási adatokat pedig maga a csapat mérte a laborban. A szálak 1000 hajlítást bírtak ki öt milliméteres sugarú íven, de senki sem tesztelte, hogyan bírják egy hátizsákban egy telet. Azt sem tudni, mi lesz a képernyővel a századik mosás után: ennyiszer még nem mosták ki.
Khudiyev az orvostudományban látja az első felhasználást. Az ujj már most mutatja a testhőmérsékletet. Szavai szerint a ruha a szálakba szőtt érzékelőkkel folyamatosan gyűjthetne adatokat a testről, a viselő pedig rögtön az ujjon nézhetné meg őket, telefon vagy óra nélkül. Egy vérnyomásproblémákkal küzdő idősebb betegnek vagy egy futónak ez vonzóan hangzik.
Marad a második gyengepont, amelyet a labor nem tud kijavítani. A szálat meg lehet edzeni, de a mögötte álló app pontosan addig él, ameddig egy cég támogatni akarja. A Levi’s dzseki szoftvere öt és fél évig tartott. A szál megtanult túlélni a mosógépet, de ki vállalja, hogy támogatja a szoftvert olyan ruhákhoz, amelyeket az emberek évekig viselnek?
