Egy robot a NASA Swift távcsövének megmentésére indult, és előbb égett el nála

2026. szeptember 25-én egy LINK nevű robotos vontató elégett a Föld légkörében. A Swift űrtávcső megmentésére indították, amely 22 éven át az univerzum legerősebb robbanásait leste, most pedig lassan zuhan. A mentő ment tönkre előbb. A NASA október 23-án kikapcsolta a Swiftet , a távcső pedig heteken belül belép a légkörbe.

Ez volt az első kísérlet arra, hogy egy olyan műholdat fogjanak meg pályán, amelyet soha senki nem készített fel ilyen látogatásra. A Swiftnek nincs fogantyúja és dokkolóportja; ahogy Ghonhee Lee, a mentőakciót szervező cég vezetője fogalmazott , nincsenek rajta „semmilyen illesztőfelületek, megfogási pontok vagy USB-port, amelybe be lehetne dugni valamit". Lee elmondta , hogy a mérnökeiknek valami egészen alapvető hiányzott: a 2004-es indítás előtt senki nem fényképezte le a távcső hátoldalát.

Egy vadász, akinek egy perce volt

A Swift gammakitöréseket vadászott: olyan villanásokat, amelyek akkor keletkeznek, amikor nagy tömegű csillagok elpusztulnak, vagy amikor a maradványaik összeütköznek. Egy kitörés a másodperc törtrészétől percekig tart, az utána megmaradó halványuló fényt pedig utófénynek hívják. A Swift észrevett egy kitörést, nagyjából egy perc alatt odafordult, és elküldte a koordinátákat más obszervatóriumoknak; egyszer egy 0,03 másodpercig tartó villanást is elkapott, amely rövidebb egy pislogásnál. Két évre tervezték, majdnem 22 évig dolgozott, és több mint 2000 kitörést észlelt.

A Nap felfújta az eget

A Swift alacsonyan kering, és nincs hajtóműve , amellyel följebb emelhetné magát. Ebben a magasságban a levegő szinte üres, de nem teljesen, és minden keringés egy kicsit lejjebb húzza. Az utóbbi években a Nap különösen aktív. Fűti a légkört , a légkör felfelé terjeszkedik, és az alacsony pályán keringő műholdak nagyobb légellenállást éreznek.

A Swift nagyjából 600 km magasan kezdte. 2026 februárjára 400 alá süllyedt, a mentés pedig csak 300 fölött volt lehetséges. Néhány hónap maradt, és a csapatnak a tudomány meg az idő között kellett választania. Február 11-én leállították a röntgen- és az ultraibolya távcsövet, a Swiftet pedig a legáramvonalasabb tartásba állították. Áprilisban a kitöréseket figyelő detektort is kikapcsolták, hogy energiát takarítsanak meg, és úgy fordítsák a napelemeket, hogy kevesebb levegőt fogjanak.

A távcső abbahagyta az égbolt figyelését, hogy tovább maradhasson rajta.

Kilenc hónap alatt épített vontató

2025 szeptemberében a NASA 30 millió dollárt fizetett az arizonai Flagstaffban működő Katalyst Space-nek. Maga a Swift 364 millió dollárba került, vagyis a mentés a távcső árának kevesebb mint tizedébe fért bele. A Katalystnak űrhajót kellett építenie, utolérnie a Swiftet, megfognia és följebb tolnia.

A LINK 1,8 méter magas lett, és nagyjából 400 kilót nyomott. Három robotkarja volt lidarokkal (lézeres távolságmérőkkel, amelyek háromdimenziós képet alkotnak egy tárgyról), három xenon ionhajtóműve és két 6 méteres napelemszárnya. A terv: több hétig a Swift körül keringve keresni a törzsén a megfogásra alkalmas pontokat, majd hónapokon át lassan följebb tolni. A keresésnek élőben kellett megtörténnie, mert a mérnököknek nem voltak képeik, és nem láttak részletesen a távcső hátoldalára. A mentő mindent magával vitt, ami a megfogáshoz kellett, Kieran Wilson, a LINK-projekt vezetője pedig őszintén beszélt a tempóról: hat hónappal korábban az egész űrhajó még csak egy PowerPoint-prezentáció volt.

2026. július 3-án egy Pegasus XL rakéta, rajta a LINK-kel, egy szállítógép alól esett ki a Csendes-óceánon, a Kwajalein-atoll fölött, nagyjából 12 km magasságban. A rakéta elvégezte a dolgát.

Három hét a bukdácsolásig

Július 28-án a Katalyst jelentette , hogy a LINK három napja több tengely körül bukdácsol. A három reakciókerekéből kettő megállt. Ezek az űrhajó belsejében forgó kerekek: a sebességük változtatásával a műhold üzemanyag égetése nélkül tud fordulni. A kapcsolat az űrhajóval újra meg újra megszakadt. A cég mégis megőrizte a hidegvérét: a LINK szerinte „járható úton halad a Swifttel való találkozás felé", Wilson pedig a távcsövet „felkészületlen, de együttműködő partnernek" nevezte.

A pörgés, mint kiderült , egy hibás szelep miatt alakult ki. A mérnökök visszaszerezték az irányítást a LINK fölött, de már nem maradt elég üzemanyaga ahhoz, hogy megfogja a Swiftet és följebb emelje. Ezzel vége lett. Augusztus 19-én a NASA és a Katalyst lefújta a mentést. „Nem ezt az eredményt akartuk elérni, de ez nem változtat azon, hogy miért volt érdemes megpróbálni ezt a küldetést" – mondta Jared Isaacman, a NASA vezetője.

A kettő végül mégis találkozott, ha csak távolról is. Az irányítók a LINK-et a Swifttől 12–15 km-re vitték, elég közel a fényképekhez. Onnan lehet fotózni, de megfogni nem lehet semmit: a mentő soha nem jutott el a 2004-ben lefényképezetlenül hagyott hátoldalig. Szeptember 25-én a LINK visszalépett a légkörbe és elégett, több mint egy hónappal korábban, mint az űrhajó, amelyet menteni jött.

Mi marad az esés után

A Swift október 20-án végezte az utolsó megfigyelését. Ekkor már 275 km alá süllyedt, a kiindulási magasság felénél is lejjebb, ahol a levegő olyan erősen fékez, hogy a távcső már nem tud stabilan egy célpontra tartani. Hajtómű nélkül senki sem tudja irányítani az esését. Az űrszonda nagy része várhatóan elég, a NASA pedig azt mondja , hogy a Földön senkinek sem valószínű, hogy baja esik.

A Swift egy archívumot hagy hátra: csaknem 22 évnyi mérést, több mint 1,5 millió ultraibolya és optikai képet, nagyjából 12 terabájtnyi adatot, amelyek mind nyilvánosak. A csillagászok még sokáig dolgoznak majd rajta.

A Swift tizenegyszer tovább dolgozott az ígértnél, és a levegő az, ami lehúzza. A LINK el sem jutott addig, hogy eldöntse, hol fogja meg, mert előbb a saját szelepe mondta fel a szolgálatot, a Katalyst pedig azt mondja, hogy a tanulságokat a jövőbeli találkozós küldetésekbe is átviszi. Az AP szerint a Swift november elején lép be a légkörbe. A mentő és a megmentett ugyanúgy végzi, alig több mint egy hónap különbséggel: rövid csíkként az éjszakai égbolton.