A Perseverance megdöntötte a bolygóközi távolsági rekordot, és többnyire maga kormányzott

A Perseverance 45,22 kilométeres útjának több mint 90 százalékán maga választotta meg az útvonalát: a fedélzeti autopilot ítélte meg az előtte álló sziklákat, gödröket és lejtőket, nem a Földön ülő emberek. Ezzel az összesítéssel a NASA marsjárója 2026. október 11-én, küldetésének 2006. marsi napján megdöntötte elődje, az Opportunity rekordját. Az Opportunity 45,16 kilométert tett meg a Marson.

A különbség 60 méter, nagyjából egy fél futballpálya. A lényeg azonban másutt van. Az Opportunitynek több mint 14 év kellett a távolság összegyűjtéséhez, a Perseverance öt és fél év alatt végzett. Az Opportunity korai autopilotja pedig csak a táv 5 százalékán választotta az utat. A bolygón kívüli távolsági rekordok elmúlt fél évszázada tulajdonképpen arról szól, hogyan adták át az emberek a kormányt egy gépnek. Furcsa módon az első rekorder máig nem tudja, mennyit tett meg: attól függően, ki számolja, 37, 39 vagy 42 kilométert.

Öt ember a képernyők előtt, Szimferopol mellett

Az első rekord a szovjet Lunohod–2-é volt. Leszállóegysége 1973. január 15-én ért földet a Le Monnier-kráterben, a jármű január 16-án gördült a felszínre. A krími Szimferopol melletti mélyűrkommunikációs központból irányították: öt fős személyzet nézte a tévéképet, és szinte valós időben küldte a parancsokat.

Szinte, mert a rádiójelnek oda-vissza nagyjából három másodpercre volt szüksége a Holdig, így a vezető minden kanyar eredményét késve látta. Két parancs között a gép üzemmódtól függően 2,3 és 8,3 méter közötti utat tehetett meg. Ez a Lunohod–1-re vonatkozott – írja Mihail Malenkov, a járműrendszer tervezője, Vjacseszlav Dovgan vezetőre hivatkozva. A második járművet jóval merészebben vezették, mint az elsőt: a Lunohod–1 11 hónap alatt nagyjából 10,5 kilométert tett meg, a Lunohod–2 négy hónap alatt majdnem négyszer annyit.

Egyszer a gép nem volt hajlandó átadni a kormányt. 1973. február 11-én, amikor a jármű a hosszú holdéjszaka után újra elindult, a személyzet a képernyőn egy krátert látott közvetlenül maga előtt, és leállási parancsot küldött. A Lunohod–2 gördült tovább. Csak a harmadik ilyen parancs után állt meg. A bűnös a rádiórendszer egyik jelzavaró egysége volt, az irányítók átváltottak a tartalékra.

A Lunohod–2 nagyjából négy hónapig dolgozott. Május 9-én egy kráterbe hajtott, por ült a napelemére és a hűtőjére, a gép pedig túlmelegedett. Június elején a Szovjetunió bejelentette, hogy a program véget ért.

A rekord legfurcsább része később jött. A kerékfordulatok számolása 37 kilométert adott. Negyven évvel később Irina Karacsevceva térképész és kollégái a moszkvai MIIGAiK-ban a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter felvételein újrakövették az útvonalat, és nagyjából 42 kilométert kaptak. Az orosz és amerikai kutatók megbeszélései után a szám 39-nél állapodott meg. Egy gép, egy útvonal, háromféle megtett távolság.

Maraton, amelyet sétának terveztek

Az Opportunity 2004 januárjában szállt le a Marson, és 90 napig kellett volna működnie. „Figyelemre méltó, hiszen az Opportunityt nagyjából egy kilométerre szánták, és sosem távolsági járműnek tervezték” – mondta John Callas projektvezető.

A Marssal nem lehet valós időben beszélgetni. A jelnek egy irányban 3 és 22 perc között tart az út, attól függően, hol áll a két bolygó. Mire a vezető meglátott egy sziklát, a járó már át is billenhetett rajta. A marsjárókat ezért másképp vezetik: az emberek tanulmányozzák a képeket, kijelölik az útvonalat, és marsi naponként egyszer elküldenek egy parancscsomagot. Az Opportunity képes volt magától kikerülni az akadályokat, ugyanazzal az egyszerű autopilottal, mint ikertestvére, a Spirit, de a döntések nagy részét emberek hozták.

2013-ra a járó közeledett a Lunohod–2-höz, és a szovjet szám hirtelen ingatagnak tűnt. Steve Squyres főkutató elismerte , hogy a régi 37 kilométert jó keringőpályás felvételek nélkül becsülték, és nem sietett a győzelem kihirdetésével. „Óriási tisztelettel adózunk annak, amit a szovjetek 1973-ban elértek az akkori technikával” – mondta. Az Opportunity 2014. július 27-én vette át a rekordot 40,25 kilométerrel. A csapat egy kis kráterről az útvonal mellett a „Lunohod–2” nevet adta.

2018 júniusában bolygóméretű porvihar kerekedett a Marson. Az Opportunity napelemei szinte leálltak, június 10-én a járó utoljára jelentkezett haza. A küldetést 2019 februárjában nyilvánították lezártnak. A kilométer-számláló 45,16-nál megállt, és ez a rekord több mint nyolc évig állt.

Gép, amely menet közben gondolkodik

A Perseverance 2021. február 18-án szállt le a Jezero-kráterben. Útvonalát a Földön jelölik ki: az emberek pontokat tűznek ki a felvételeken, ahová a járónak el kell jutnia. Hogy közben hová tegye a kerekeit, azt maga dönti el. Az AutoNav rendszer lefényképezi az előtte lévő terepet, és a képekből 3D-térképet állít össze, amelyen megjelöli a veszélyes sziklákat és lejtőket.

A lényeges különbség elődeihez képest hétköznapian hangzik. A Curiosity körben halad: fényképez, gondolkodik, megy, megint fényképez. Ez olyan sofőr, aki ködben minden kanyar előtt megáll. A Perseverance úgy olvassa az utat, hogy nem veszi le a lábát a gázról. „Van egy képességünk, amit úgy hívunk: »gondolkodás menet közben«” – magyarázta 2021-ben Vandi Verma, a JPL mérnöke és járóvezetője. „A járó az autonóm vezetésen gondolkodik, miközben a kerekei forognak.” A gondolkodás egy külön fedélzeti számítógépen fut, amely a leszállóhely kiválasztásában is segített.

A Perseverance legnagyobb sebessége nagyjából óránként 120 méter. Ez körülbelül negyvenszer lassabb, mint egy gyalogos ember. A Curiosity viszont csak óránként nagyjából 20 métert bír, és 14 év után a Marson 2026. október 11-ig 38,07 kilométert gyűjtött össze.

Néha az autopilot többet lát, mint az emberek. 2023 nyarán a Perseverance átkelt egy sziklamezőn a Snowdrift Peak nevű domb közelében. A tervezők keringőpályás felvételek alapján 520 méteres útvonalat rajzoltak, a járó végül 759 métert tett meg , kikerülve a sziklákat, amelyeket a felvételek nem mutattak.

Korábban, 2022 tavaszán, a kráter sík alján három egymást követő marsi nap alatt 699,9 métert tett meg úgy, hogy a Földön senki nem korrigálta az útvonalát. 2025. június 19-én pedig egynapos rekordot állított fel: 411,7 métert.

Száz kilométer a húsz kilométerre tervezett kerekeken

A Perseverance nagyjából 20 kilométernyi vezetésre készült. Vezetői ma már másik határról beszélnek. A JPL-es Mark Maimone a Space.com-nak azt mondta , hogy a járó „nagyon jól néz ki, akár összesen 100 kilométerig”. Kerekei nagyobbak és strapabíróbbak, mint a Curiosityé, amelynek kerekei kilyukadtak az éles köveken, és a tervezők ebből tanultak. A tesztek szerint a kerekek kormányműködtetőinek legalább további 60 kilométert ki kell bírniuk.

A Föld számára a történet váratlan helyen ér célba. Itt azon vitatkoznak, rá lehet-e bízni egy autóra a kereszteződést. A Mars nem hagyott választást: húszperces késéssel a joystick használhatatlan, ezért az autopilotnak meg kellett tanulnia sziklákon átkelni útmutatás nélkül. 1973-ban az emberek megmondták a Lunohodnak, hány fokot forduljon, és amikor figyelmen kívül hagyta a leállási parancsot, az hibaműködés volt. A Perseverance-nek azt mondják meg, hová érkezzen, az út közbeni döntések a konstrukciójába vannak építve. A következő járónak talán csak azt mondják majd meg, hová nézzen. Akkor a rekordkönyvek olyan kérdéssel néznek majd szembe, amely ma viccnek hangzik: ki vezetett?