Gyorsabbá tette a kerékpárosokat. Most légzsákot varr a nadrágjukba

Néhány hónappal 2019 augusztusa előtt egy belga mérnök, Bert Celis a szélcsatornájában vizsgált egy fiatal versenyzőt, Bjorg Lambrechtet . A laborjának ez rutinmunka volt: megtalálni azt a testtartást és azt a ruházatot, amellyel a versenyző pár wattot nyer. Aztán augusztus 5-én, a Lengyelország körüli verseny harmadik szakaszán a 22 éves Lambrecht lesodródott az útról, és egy betonátereszbe csapódott. Nem tudták megmenteni.

„Azon töprengtem, miért védi még mindig olyan kevés dolog a kerékpárosokat a sisakon kívül” – emlékszik vissza Celis . 2026 októberében a válasza felkerült a TIME az év legjobb találmányait összegző listájára . Egy körülbelül fél kilós légzsákról van szó, amely a kerékpáros nadrág pántjaiban bújik meg, és 100 ezredmásodperc alatt kinyílik. A történet legfurcsább része viszont más. Aki egész pályafutása alatt grammokat és wattokat faragott le a versenyzőkről, most plusz terhet akaszt rájuk. És azt állítja, hogy a stopperóra ezt nem érzékeli. Hogy mikor lőjön ki, a légzsákot egy belga hírügynökség archívumában őrzött, idegenek balesetein tanították be.

A wattkönyvelő

Celis képzettsége szerint mérnök, hivatását tekintve aerodinamikus. Társalapítója a Flanders Bike Valley nevű flamand kerékpáros labornak, amely egy szélcsatorna köré épült, és sok profi csapattal dolgozott együtt.

A munka a könyveléshez hasonlít. A versenyző a kerékpáron ül a légáramban, az érzékelők mérik a légellenállást, a mérnökök pedig egy centivel arrébb teszik a könyököt, vagy lecserélik a vállrész szövetét. Öt watt komoly zsákmánynak számít. Az ilyen morzsákért a csapatok különleges zoknit rendelnek, átformáltatják a sisakjukat, és sokat költenek a kerekekre.

Lambrecht halála után Celis Sam Ratajczakhoz fordult, aki a belga Bioracer ruhagyártónál a kutatást és fejlesztést vezette, és a cég szélcsatornáját is megépítette. A Bioracer versenyruházatot gyárt, profi csapatoknak is. 2020–2021-ben Ratajczak és egy ipari formatervező gyakornok, Stijn Vanvolsem kidolgozott egy tervet : egy átlagos versenynadrág pántjaiba rejtett légzsákot, amely baleset esetén védené a nyakat, a mellkast, a hátat és a csípőt.

A terv működött. A vevők viszont nem jelentkeztek. Ratajczak, aki addigra már saját dizájnstúdiót vezetett, még 2024-ben is csak úgy fogalmazott, hogy az ötlet fordulópont lehet a versenyzők biztonságában, és elismerte, hogy a csapatok kevés érdeklődést mutattak.

A sisakot egy haláleset erőltette ki

A pelotonnak a hűvös hozzáállása könnyen megmagyarázható. A hivatásos kerékpársport évtizedeken át küzdött minden olyan védelem ellen, amely kényelembe vagy sebességbe került.

1991-ben a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) megpróbálta kötelezővé tenni a sisakot. A versenyzők sztrájkba léptek, és a szabályt elhalasztották. Csak 2003-ban tért vissza, miután a kazah Andrej Kivilev sisak nélkül esett el a Párizs–Nizza versenyen, és másnap meghalt. Az UCI ekkor kötelezővé nyilvánította a sisakot , de még ez is kompromisszum volt: a szabály első változata megengedte, hogy a versenyzők levegyék a sisakot az öt kilométernél hosszabb záró emelkedőkön. A kiskaput később bezárták.

A védőruházat is ugyanígy járt. A Bioracer azt állította, képes olyan versenyruhát gyártani, amely tompítja a leggyakoribb sérüléseket. A versenyzők, ahogy a road.cc beszámolt róla , a megszokott kényelmet és sebességet választották.

A tanulság minden eladó számára világos: a pelotonban a biztonság csak akkor kelendő, ha a stopperórán nem kerül semmibe. Celis pontosan így próbálta eladni a légzsákját.

Fél kilónyi teher, amely egykor gyorsaságot ígért

2024 márciusában, amikor a rendszer még csak prototípus volt, Celis azt mondta a belga Sporza csatornának , hogy a légzsák 500–600 grammal növeli a súlyt, nagyjából egy plusz teli kulacsnyival. A profik addig elutasították, a kényelem és a tömeg miatt aggódtak, ezért Celis az aerodinamikus adu ászát játszotta ki. A rendszert viselő versenyző szerinte „cseppformább” lesz, és sík pályán 50 km/h sebességnél a különbség 5–15 wattot tett ki. „A súlynövekedés így lényegtelen” – mondta.

A pelotonnak ez csábítóan hangzott: védelem sebességgel megfejelve. Ma a cég óvatosabban fogalmaz. A TIME-lista körüli anyagokban a fejlesztők mást ígérnek: a légzsák nincs hatással az aerodinamikára , és a mez alatt szinte láthatatlan. A wattnyereségről már nem esik szó, és egyik állítást sem mérte meg független fél. Van egy második fenntartás is: hegyi hágón a fél kiló fél kiló marad, akármilyen simán áramlik is körülötte a levegő.

Maga a szerkezet szerény megjelenésű. A hátul lévő kis tasakban van az elektronika és egy CO₂-patron, a nadrág pántjain pedig vékony, hőre lágyuló poliuretán csövek futnak végig.

A rendszer nem védi sem a fejet, sem a vállat, és ez szándékos. Ratajczak elmagyarázta, hogy baleset után a versenyzőnek vissza kell tudnia ülni a kerékpárra, és be kell fejeznie a versenyt. Ezért nagyjából tíz másodperccel a kioldás után a légzsák magától leereszt, és visszahúzódik a pántokba. Az újrahasználathoz ki kell cserélni a patront és a gyújtót, ez körülbelül 35 euró . Az autók légzsákját ezzel szemben egészében cserélik.

Mit tanítanak mások balesetei

A légzsák legnehezebb része nem a szövet és nem a gáz. Hanem annak eldöntése, mikor lőjön ki.

A versenyző a célvonalnál előrelöki a kerékpárt, a sprinter oldalirányban himbálja a gépet, a városi biciklis felugrik a járdaszegélyre. Egyik sem baleset, az érzékelőnek mégis mind heves mozdulat. Egy hamis kioldás a hajrá közepén önmagában is veszélyes, a ki nem lövő légzsák pedig rosszabb a semminél, mert hamis biztonságérzetet kelt. A Sporza így írja le a küszöbérték logikáját : aki csak végigcsúszik az aszfalton, azzal nem oldja ki, de ha utána átrepül a biztonsági korláton, kilő.

Az Aerobag algoritmusa mások baleseteire épült. A Belga hírügynökség hatalmas archívumot őriz versenybalesetek felvételeiről, a fejlesztők pedig mesterségesintelligencia-modellel futtatták át ezeket a felvételeket. A modell a látható ízületekből, például a vállból, a csípőből és a könyökből rekonstruálta a test mozgását, és ezek a pályák szolgáltak a kioldási küszöb beállításához. Egyszerűen szólva a rendszer olyan balesetekből tanult, amelyeket kísérlethez soha senki nem rendezne meg.

A svéd Hövding cég tudja, mennyibe kerül, ha ezt elrontják. Városi biciklisek számára készült légzsákos gallérja a fej körül fúvódott fel, és sisakpótlóként árulták. 2023 novemberében a svéd fogyasztóvédelmi hatóság leállíttatta a Hövding 3 értékesítését egy olyan hiba miatt, amely megakadályozhatta, hogy a gallér baleset közben kinyíljon. 2023. december 21-én a cég csődöt jelentett . A bíróság addigra felfüggesztette a tilalmat, de az igazgatóság úgy ítélte meg, hogy egy hónapnyi eladás nélkül a céget nem lehet megmenteni. A légzsákot azon az egyetlen alkalmon mérik le, amikor nem nyílik ki.

Az Aerobag ugyanarra a piacra tart. A városi biciklisek számára megalkotta az Aerobeltet, egy övet, amely ugyanazt a modult hordozza, így hétköznapi ruha fölött is viselhető. A mikromobilitásba fektető Fundracer alap kisebbségi részesedést vásárolt a cégben . A rendszer még nem kapható. Az Aerobag társalapítója, Quinton Van Loggerenberg 700–850 euróra teszi az árát , ami több egy jó sisaknál, és kevesebb sok versenykerékkészletnél.

A Hövding-tanulság egyelőre elméleti. A rendszert háromdimenziós nyomtatású versenyzőbábukkal ütközésteszteltek , a következő lépések pedig az emberi esések puha landolófelületre és az ütközési tesztbábuk. Arról, hogy valódi balesetekben mennyivel csökkenti a sérüléseket, egyelőre nincs közzétett adat.

Újra megtanulni esni

Szavakban az érdeklődés már 2024-ben megjelent. Celis a Sporzának elmondta, hogy a brit Ineos Grenadiers csapat használatba venné a légzsákot, különösen Egan Bernal szörnyű balesete után, amikor 2022 januárjában a Tour de France győztese edzés közben egy parkoló buszba hajtott.

Tettekben az első, aki átvette a rendszert, a holland Picnic PostNL csapat volt. A projekt mögött a volt profi Piet Rooijakkers áll. A csapat a horzsolásokat már megoldotta kopásálló ruházattal, és ő a törött bordákat, medencéket és kulcscsontokat nevezte meg következő célpontként. Az ötlet egy motorosoknak szóló légzsák Instagram-videójából jött, amely elvezette Rooijakkerst Celishez. Józanul kezeli az elvárásait . A légzsák csak akkor menti meg a kulcscsontot, ha a versenyző valóban megbízik benne, és behúzva tartja a karját, miközben a legtöbb versenyző esés közben kinyújtja a kezét. Úgy tűnik, a versenyzőknek újra meg kell tanulniuk esni. 2026-ban a Picnic PostNL és a Visma–Lease a Bike edzésre kapott rendszereket, az olasz Nalini ruhagyártó pedig befektetett a projektbe , és az első Aerobag-tanúsítvánnyal rendelkező kerékpárosnadrágot tervezi.

Celis nincs egyedül ebben a versenyben. 2026 tavaszán a Van Rysel, a Decathlon kerékpáros márkája bemutatott egy beépített légzsákos versenyoverált: az overál a légzsákkal együtt körülbelül 700 grammot nyom, a légzsák pedig a gyártó szerint 60 ezredmásodperc alatt nyílik ki, majdnem kétszer gyorsabban az Aerobagnél. „A kerékpársportban teljesítmény és biztonság között kellett választani” – mondta a Van Rysel .

A légzsákot versenyeken még nem látni. 2026 elején az UCI elkezdte összehívni a gyártókat és a laboratóriumokat , hogy szabványokat írjanak az ilyen rendszerekre, és amíg ezek nincsenek meg, senki nem állhat rajthoz légzsákkal. Celis abban reménykedik, hogy 2027-ben versenyezni fog vele.

A sisak sztrájkon és egy tizenkét évvel később bekövetkezett halálesetnek köszönhetően jutott el a hivatásos kerékpársportba. Celis légzsákjának nincs szüksége újabb tragédiára. Olyan versenyzőre van szüksége, aki esés közben jobban megbízik benne, mint a saját kezében.