Kié lesz az 5 milliárd dolláros bitcoinkincs, amelyet ellopott jüanból vettek?

Kína-szerte idős befektetők adták át a jüanjaikat a Lantian Gerui nevű cégnek. A pénz egy részéből a cég vezetője, Csien Csimin (Qian Zhimin) bitcoint vásárolt: az ügyészek szerint nagyjából 6 milliárd jüant, vagyis akkori árfolyamon mintegy 845 millió dollárt fektetett bele. Ma ezek az érmék nagyjából 5 milliárd dollárt érnek, és a brit rendőrségnél vannak. Az értéknövekedést úgy tűnik, nem a befektetők kapják meg.

2026. október 12-én a londoni High Court úgy döntött, hogy a megkárosított befektetők követeléseit kínai jog szerint kell elbírálni, nem az angol jog alapján. Jogi apróságnak hangzik. A döntés mégis közelebb viszi a brit államot ahhoz, hogy a kincs nagy részét, az összes nyereséggel együtt megtartsa. New Yorkban pedig egy kétszer akkora kincsért folyik a küzdelem: csalás áldozatai, a szeptember 11-én meghaltak hozzátartozói és Kína, amely hekkertámadással vádolja az Egyesült Államokat.

A hampsteadi villa leendő Liberland-királynője

Csien Csimin, más néven Yadi Zhang, 2017 szeptemberében hamis útlevéllel menekült el Kínából. Londonban egy hampsteadi villában lakott, amelynek havi bérleti díja több mint 17 000 font volt. Asszisztense, Jian Wen, egy volt gyorsétterem-dolgozó, egy drága külvárosban akart házat venni, és nem tudta megmagyarázni, honnan van a főnöke pénze. Így indult a nyomozás. 2018-ban a rendőrség olyan eszközökre bukkant, amelyek 61 000 bitcoin kulcsait tartalmazták: ez volt a brit történelem legnagyobb kriptovaluta-lefoglalása.

A legszínesebb részletek Csien naplóiból kerültek elő. Saját nemzetközi bankról és svédországi kastélyról álmodott, 2022-re pedig Liberland királynője akart lenni. Ez egy önkényesen kikiáltott mikroállam a Duna egy darabka partján Horvátország és Szerbia között, amelyet egyetlen ország sem ismer el.

2025 szeptemberében Csien beismerte a pénzmosás vádját, novemberben pedig 11 év 8 hónapra ítélték . „Az indítéka színtiszta kapzsiság volt” – mondta neki a bíró. A büntetőügy ezzel lezárult. Kezdődött a polgári per, és a kettő közül ez az érdekesebb.

A befektetők jüant vesztettek, nem bitcoint

Az egyik befektető, Mr Yu elmesélte a BBC-nek , hogyan adta át a pénzét a Lantian Geruinak. A cég az ígért hozam egy részét csöpögtetve kifizette neki, így semmit sem sejtett. 2017 közepén a kínai rendőrség vizsgálni kezdte a céget, és a kifizetések leálltak. A házassága, mondja, nem élte túl.

Sem Yu, sem más nem vett bitcoint. Jüant adtak át, és Csien volt az, aki a pénzüket kriptóvá váltotta. Amíg az érmék Nagy-Britanniában hevertek, az értékük sokszorosára nőtt. Kié hát ez a növekmény: azoké, akiktől a jüant ellopták, vagy az államé, amely rátalált a rejtekhelyre?

A válasz attól függ, melyik jog érvényes. Képzeljük el, hogy egy tolvaj az Ön pénzén sorsjegyet vesz, és nyer. Az angol jog szerint a befektetők érvelhetnének azzal, hogy a nyeremény, vagyis maguk az érmék, őket illetik. A kínai jog szerint inkább hitelezőknek számítanak, és jogászok szerint nagyjából azt kapnák vissza, amit befizettek, plusz kamatot. A sorsjegy árát, nem a főnyereményt.

Mr Justice Mark Turner a kínai jogot választotta . Indoklása szerint a konstrukció Kínában működött, a szerződéseket ott kötötték, a pénzt ott fizették be, és Csien a bitcoint is ott vásárolta, a Huobi tőzsdén és tőzsdén kívüli ügyletekben. Minden igénylőnek, hangsúlyozta, igazolnia kell, hogy tulajdonosi érdeke fűződik az érmékhez. A jogszabály maga nem ismer általános rendszert, amely mindenkinek kifizetné a veszteségét: csak az kap bármit, aki bizonyítja, hogy az érmék az övéi.

Ki kapja a különbözetet

2026. május 22-ig nagyjából 16 000 ember regisztrált , hogy részt követeljen a brit bíróságon. Ez a 128 000 befektető kevesebb mint 13 százaléka. A regisztrációhoz egy idegen országgal, idegen nyelvvel és londoni ügyvédekkel kellett megbirkózni. Egy idős kínai befektetőnek ez nagyobb akadály bármelyik jogszabálynál.

A többiek leveleket írnak. A befektetők közel 2500 aláírást gyűjtöttek egy Kína külügyminisztériumának szóló beadványra: „Nem akarjuk, és soha nem fogadjuk el, hogy a bitcoinokat Nagy-Britannia elkobozza, és nem adja vissza nekünk.” Yu szerényebben fogalmazott. Abban reménykedik, hogy a brit kormány, az ügyészség és a bíróság együttérzést mutat.

Az államnak megvannak a maga tervei. Az ügyészek azt kérték a bíróságtól, hogy a kormány megtarthassa a bitcoint, a The Telegraph pedig 2025 nyarán arról számolt be, hogy Rachel Reeves pénzügyminiszter a lefoglalt kripto eladásával számol , hogy betömjön egy költségvetési lyukat. Az ügyészek később azt ígérték a bíróságnak, hogy kidolgoznak egy külön kártérítési rendszert , részletek nélkül.

A befektetők sem adják fel. Október 16-án a High Court mintegy 16 000 igénylőnek engedélyezte , hogy fellebbezzen a kínai jogról szóló döntés ellen.

Kínának is megvannak a tervei. Október 13-án, a londoni döntés másnapján egy tiencsini bíróság eljárást jelentett be a Nagy-Britanniában lefoglalt, csaknem 62 000 bitcoin elkobzására. Nagyjából 128 000 ember fektetett be, és a kínai adatok szerint közülük több mint 102 000 veszített.

Egy halom érme, két bíróság.

New Yorkban kétszer annyi érme

A történetnek van egy amerikai testvére, és az még kuszább. 2025. október 14-én az amerikai Igazságügyi Minisztérium elkobzási keresetet nyújtott be 127 271 bitcoin ellen , amelyek akkor nagyjából 15 milliárd dollárt értek. Az ügyészek az érméket a kambodzsai Prince Grouphoz és elnökéhez, Chen Zhihez kötik, akit azzal vádolnak, hogy olyan táborokat működtetett, ahol emberkereskedelem áldozatait kényszerítették online csalásra. 2026 januárjában Kambodzsa letartóztatta Chen Zhit, és átadta Kínának .

2026 szeptemberének végén Rachel Kovner bíró elutasította kilenc állítólagos áldozat kérelmét , akik vitatni akarták az elkobzást. Az érvelés hasonlít a londonihoz: mindkét helyen az áldozatnak kell bizonyítania, hogy az érmék az övéi. Ezek az emberek pénzt vesztettek a csalóknak, de nem tudták megmutatni, hogy a pénzük éppen ezekben a tárcákban kötött ki. A bíróság szerint legfeljebb általános, fedezet nélküli hitelezők, akiknek nincs igényük magukra az érmékre. Ha a kormány nyer, az áldozatok még kérhetnek kártérítést az Igazságügyi Minisztériumtól, de nem tulajdonosként, hanem kérelmezőként.

Aztán a cselekmény olyan fordulatot vesz, amilyet egy regényíró sem merne kitalálni. Elemzők szerint az érmék a LuBianból származnak, amely egy bányászati pool, vagyis olyan szolgáltatás, ahol számítógépek ezrei együtt bányásszák a bitcoint, és megosztoznak a jutalmon. Már 2026 januárjában igényt tartottak az érmékre a szeptember 11-én meghaltak hozzátartozói. Szerintük a LuBian Iránhoz kötődött, és bírósági ítéleteik vannak Irán ellen. Október 12-én az egyik családi csoport újra bírósághoz fordult : ítéletei szerint Irán több mint 671 millió dollárral tartozik neki.

Közben a kínai állami kiberbiztonsági ügynökség, a CVERC 2025-ben azzal vádolta meg az Egyesült Államokat , hogy az amerikai hírszerzés egy akciójában vette el azokat az érméket, amelyek 2020 decemberében eltűntek a LuBianból. Az Igazságügyi Minisztérium tagadja a jogsértést, de nem magyarázta meg, hogyan jutott a tárcák fölötti ellenőrzéshez.

Ha az elkobzás sikerül, az érméknek már van nyilvánvaló helyük. A 2025. március 6-i elnöki rendelet létrehozta a Stratégiai Bitcoin-tartalékot , amelyet a kormány által véglegesen elkobzott bitcoinból töltenek fel, és megtiltja, hogy a tartalék eladja azokat.

A legátláthatóbb pénz, amelyet senki sem tud visszaadni

A kriptónak az a híre, hogy ott minden látható. Minden tranzakció nyomon követhető, és a nyomozók élnek is ezzel: elemzők a blokklánc nyomát követve kötötték az amerikai kincset a LuBian poolhoz. Csakhogy a blokklánc azt mutatja meg, merre ment az érme, a bíróság viszont mást kérdez: kié? A befektető jüanja és a rendőrségi széfben lévő bitcoin között pénzváltók, közvetítők és évek állnak. Ezt a vonalat több ezer ember mindegyikére meghúzni szinte lehetetlen.

Sok minden bizonytalan. A londoni döntés előzetes, a bíróság pedig már engedélyezte a fellebbezést. Még ha fennmarad is, kínai jogi szakértőknek kell megmagyarázniuk, hogy a befektetőknek egyáltalán van-e tulajdonjoguk. Kártérítési rendszer még nincs, az amerikai elkobzás pedig nem jogerős. Az áldozatok akár vissza is kaphatják a veszteségüket, az állam pedig csak a különbözetet tartja meg. De még ez a különbözet is milliárdokra rúg.

Így furcsa számtan jön ki. Ebben az egész történetben a legjobb befektetés az volt, hogy egy csaló mások pénzét bitcoinba parkoltatta. A legtöbbet pedig valószínűleg az nyeri rajta, aki semmit sem fektetett be, csak nyolc éven át őrizte az ügyében lefoglalt eszközöket.