2009 februárjában Randall Munroe lerajzolt egy kétkockás képregényt . Az elsőn egy kriptós stréber ábrándozik: a laptopját 4096 bites titkosítás védi, a gonosztevők milliódolláros klasztert építenek a feltöréséhez, aztán feladják. A második kocka megmutatja, mi történne valójában. Elkábítják a tulajdonost, és addig verik egy ötdolláros csavarkulccsal, amíg ki nem adja a jelszót.

Tizenhét évvel később a vicc rendőrségi naplónak hat. 2026. szeptember 19-én éjjel négy símaszkos férfi lépett be egy házba Franciaország északi részén, Vendin-le-Vieil kisvárosában. Megkötözték a szülőket és két gyereküket , akik nyolc- és tizenkét évesek, az apát átvitték egy külön szobába, és kényszerítették, hogy utaljon át nagyjából 40 000 euró értékű kriptovalutát. Az apa a kriptoiparban dolgozik. Egyetlen jelszót sem törtek fel.

Az ilyen bűncselekménynek neve is van: csavarkulcs-támadás (wrench attack). És van világbajnoka is, akire elsőre kevesen tippelnének. Nem az Egyesült Államok, nem Brazília, hanem Franciaország. Júliusban Párizs mellett három férfi megkötözött egy másik családot, állítólag egy kriptós adószolgáltatás kiszivárgott adatbázisából származó tipp alapján. A tárcában nagyjából 100 euró volt.

A képregény, amiből táblázat lett

Jameson Lopp amerikai fejlesztő 2018 óta vezet egy nyilvános listát a kriptótulajdonosok elleni fizikai támadásokról, egészen 2014-ig visszamenőleg. Ő maga is szerepel rajta. 2017 októberében egy hamis segélyhívás miatt rendőrségi különleges egység rontott be az észak-karolinai otthonába, és valaki megpróbálta kizsarolni. A trükk neve swatting.

A lista első tétele Hal Finney. 2009 januárjában ő kapta a hálózat megalkotójától, Satoshi Nakamotótól a legelső bitcoin-tranzakciót. 2014-re az ALS szinte teljesen megbénította. Élete utolsó évében zsarolók hívták fel a családját , 1000 bitcoint követelve. Aztán a rendőrség egy álbejelentés nyomán megrohamozta a házat.

Ezután csak szaporodnak a bejegyzések. A lista 2017-re 22, 2025-re 167 esetet tartalmaz. 2026. október 22-ig az idei évre 133 gyűlt össze, ebből 50 Franciaországban: kétszer annyi, mint ahány Franciaországban egész 2025-ben történt. Lopp figyelmeztet, hogy a lista hiányos, mert sok támadást nem jelentenek be.

A CertiK júliusi jelentése egy pillantással megmutatja a fő elmozdulást. Az otthoni betörések száma fél év alatt 20-ra nőtt egy évvel korábbi egyről, és mostanra ez a támadások leggyakoribb típusa. A rablók nem az utcán várják az áldozatokat, hanem elmentek hozzájuk.

A Chainalysis összesítése szerint több mint 30 millió dollárt vittek el ténylegesen. De a cég által követett 46 támadásból a rablók csak 12-ben kaptak fizetséget, ez 26%. 2025-ben ez az arány 49% volt. Több az erőszak, kevesebb a zsákmány.

Saját bank, saját trezor

A kriptó kedvenc jelmondata: „légy a saját bankod”. A hardvertárcán, vagyis egy pendrive-méretű, a kulcsokat tároló eszközön tartott érmék túlélik, ha egy tőzsde csődbe megy vagy feltörik. Csakhogy ennek a banknak nincs őrsége, és nincs másik címen trezorja. A széf a hálószobában van, a kombináció pedig a tulajdonos fejében.

A hagyományos pénz rossz zsákmány egy fegyveres rablásnál. A bankok limitet szabnak, jelzik a gyanús utalásokat, a fizetéseket pedig vitatni lehet. A bitcoin-átutalás végleges: nincs ügyfélszolgálat, amely visszaküldené a pénzt. A rendőrségnek időnként sikerül a tőzsdéken befagyasztania az ellopott összeg egy részét, de ez hajsza, nem visszavonás gomb.

Van egy harmadik ok is. A blokklánc nyilvános, bárki láthatja bármelyik cím egyenlegét. Ha egy címet sikerül névhez kötni, a rabló többet tud az áldozat pénzéről, mint a szomszédai.

Miért Franciaország

1. június 30-án Laurent Nuñez belügyminiszter az országot a támadások „egyfajta epicentrumának” nevezte . A fél évre általa idézett 77 eset meghaladja a CertiK világszerte számolt összesenjét, mert a rendőrség a kísérleteket és a sajtóban meg sem jelent eseteket is látja. Nuñez szerint a rendkívüli intézkedések 200 letartóztatáshoz vezettek, és a kriptóiparból 724 ember iratkozott fel a gyors rendőrségi riasztórendszerre.

A fordulópont 2025 januárja volt. David Ballandot, a francia hardvertárca-gyártó Ledger társalapítóját feleségével együtt elrabolták otthonából Közép-Franciaországban. Az emberrablók levágták az ujja egy részét, és videót küldtek egy másik társalapítónak. A rendőrség másnap kiszabadította Ballandot.

2025 májusában kamera is rögzített egy támadást. Párizs közepén álarcos férfiak megpróbálták egy szállítóautónak álcázott furgonba kényszeríteni Pierre Noizatnak, a Paymium kriptotőzsde vezetőjének lányát és csecsemő unokáját. A lány párja addig küzdött velük, amíg meg nem futamodtak.

A Chainalysis szerint a francia hullám fő hajtóereje a kiszivárgott adat. A nyomozók állítása szerint egy bobigny-i adóhivatali alkalmazott átkutatta az adóadatbázist kriptóbefektetők után, és az adataikat eladta bűnözőknek. 2025 júniusának végén letartóztatták.

2026 januárjában feltörték a Waltiót, azt a francia szolgáltatást, amely a kriptóbefektetőknek segít az adóbevallásban. Az ügyfelek e-mail-címei kiszivárogtak, a 2024 végi egyenlegükkel együtt. A francia sajtó szerint ez a fájl vezette a három férfit, akik 2026. július 13-án rátörtek egy házra Taverny-ben Párizs mellett. Megkötözték az anyát és tízéves gyermekét, az apát pedig elektromos sokkolóval addig kínozták, amíg ki nem adta a kódjait.

Az adat másfél éves volt. A tárcában nagyjából 100 euró volt. A támadók ezért a feleségtől két, egyenként 450 eurós utalást követeltek. Szeptemberben hat gyanúsítottat vádoltak meg fegyveres, szervezett csoportban elkövetett zsarolással.

Rossz embereket keresnek fel

A CertiK megjegyzi , hogy a rablók egyre gyakrabban nem a kriptótulajdonost, hanem a családját veszik célba: a szüleit, házastársát, gyerekeit. A cég számítása szerint az esetek több mint felében a fő célpont egy rokona válik áldozattá vagy nyomásgyakorlási eszközzé.

1. február 5-én a kora hajnali órákban Grenoble mellett emberrablók elvittek egy 35 éves bírónőt és 67 éves édesanyját. Kriptóváltságdíjat követeltek a nő élettársától, egy kriptós startup társtulajdonosától, aki nem volt otthon. A nőket sérülten találták meg egy garázsban a szomszéd megyében: kioldották magukat, és egy szomszédtól kértek segítséget. Váltságdíjat nem fizettek.

Néha egyszerűbb a dolog: a banda eltéveszti a címet. 2026. február 12-én egy csapat a Binance Franciaország vezetőjének házához ment, nem találta otthon, és két telefonnal távozott. Pár órával később ugyanezek a férfiak egy másik kriptóvállalkozót kerestek, rossz házat választottak , és puskatussal fejbe verték az ott lakó nőt. Augusztusban Rennes mellett támadók fogva tartották és megverték egy kriptótulajdonostól bérelt ház lakóit. A tulajdonos nem volt ott.

Ki áll az ajtó mögött

A tipikus támadó semmiben sem hasonlít a filmbeli gengszterre. Christelle Tarrolle ezredes a csendőrség egyik nyomozóegységét vezeti. Az ő adatai szerint, amelyeket a csendőrség 2026. október 7-én közölt , az emberrablásokra felbéreltek 16%-a kiskorú, 70%-a pedig 18 és 29 év közötti.

A WhatsAppon, a TikTokon, a Snapchaten és a Telegramon toborozzák őket. Sokan a drogkereskedelemből jönnek, de vannak köztük büntetlen előéletű diákok is, akik sofőrnek állnak, anélkül hogy mindig értenék, mibe szálltak bele. Az elrabolt bírónő ügyében hat fiatalt vádoltak meg , egyikük kiskorú.

Végül egyfajta erőszak-futárszolgálat rajzolódik ki. A szervező gyakran messze ül, és üzenetküldő appban osztja a parancsokat, a felbérelt kezek pedig munkáról munkára cserélődnek. A csendőrök ezért két célpontot hajtanak egyszerre: a kisembereket Franciaországban és a szervezőket külföldön.

Időzáras széf

A boltok régóta használnak időzáras széfeket: a pénztáros nem tudja idő előtt kinyitni, bármilyen kedvesen kérik is. A csavarkulcs elleni védelem ugyanígy működik. A cél nem a jelszó elrejtése, hanem az, hogy a pénzhez ne lehessen gyorsan hozzáférni.

A CertiK a nagy összegek tulajdonosainak multisig tárcákat és kifizetési késleltetést ajánl. A multisig azt jelenti, hogy egy utaláshoz több, különböző helyen vagy különböző embereknél őrzött kulcs aláírása kell. Fenyegetés alatt így egyetlen ember sem tud mindent mozgatni. A késleltetés arra kényszeríti a rablókat, hogy órákig, sőt napokig fogva tartsák az áldozatot, ami növeli az esélyét, hogy valaki megzavarja őket.

A Lopp tárolójában található útmutató még egy csalitárcát is javasol. Ez egy hihető, kis egyenleggel rendelkező tárca, amelynek a fejben tartott PIN-kódját át lehet adni a fő vagyon felfedése nélkül. Ugyanez az útmutató azt tanácsolja, hogy a fő tartalékot tartsuk távol az otthonunktól, és soha ne kössük össze a tőzsdei fiókokat nyilvános közösségimédia-profilokkal.

Az átlagembernek, akinek pár ezer euró van a tárcájában, a szabály unalmasabb. Ne dicsekedjünk online az érméinkkel, és ne felejtsük el, hogy bármelyik szolgáltatás, amely ismeri az egyenlegünket, egyszer kiszivároghat. A Taverny-i eset megmutatja, hogy a rablónak nem kell több egy sornál egy régi táblázatban.

A kriptót azért találták ki, hogy kiiktassa a közvetítőt. A bank fölösleges láncszemnek tűnt az emberek és a pénzük között. Kiderült, hogy az unalmas közvetítőnek volt egy feladata, amire senki sem gondolt: a trezorja nem a mi házunkban volt.

Kína-szerte idős befektetők adták át a jüanjaikat a Lantian Gerui nevű cégnek. A pénz egy részéből a cég vezetője, Csien Csimin (Qian Zhimin) bitcoint vásárolt: az ügyészek szerint nagyjából 6 milliárd jüant, vagyis akkori árfolyamon mintegy 845 millió dollárt fektetett bele. Ma ezek az érmék nagyjából 5 milliárd dollárt érnek, és a brit rendőrségnél vannak. Az értéknövekedést úgy tűnik, nem a befektetők kapják meg.

1. október 12-én a londoni High Court úgy döntött, hogy a megkárosított befektetők követeléseit kínai jog szerint kell elbírálni, nem az angol jog alapján. Jogi apróságnak hangzik. A döntés mégis közelebb viszi a brit államot ahhoz, hogy a kincs nagy részét, az összes nyereséggel együtt megtartsa. New Yorkban pedig egy kétszer akkora kincsért folyik a küzdelem: csalás áldozatai, a szeptember 11-én meghaltak hozzátartozói és Kína, amely hekkertámadással vádolja az Egyesült Államokat.

A hampsteadi villa leendő Liberland-királynője

Csien Csimin, más néven Yadi Zhang, 2017 szeptemberében hamis útlevéllel menekült el Kínából. Londonban egy hampsteadi villában lakott, amelynek havi bérleti díja több mint 17 000 font volt. Asszisztense, Jian Wen, egy volt gyorsétterem-dolgozó, egy drága külvárosban akart házat venni, és nem tudta megmagyarázni, honnan van a főnöke pénze. Így indult a nyomozás. 2018-ban a rendőrség olyan eszközökre bukkant, amelyek 61 000 bitcoin kulcsait tartalmazták: ez volt a brit történelem legnagyobb kriptovaluta-lefoglalása.

A legszínesebb részletek Csien naplóiból kerültek elő. Saját nemzetközi bankról és svédországi kastélyról álmodott, 2022-re pedig Liberland királynője akart lenni. Ez egy önkényesen kikiáltott mikroállam a Duna egy darabka partján Horvátország és Szerbia között, amelyet egyetlen ország sem ismer el.

2025 szeptemberében Csien beismerte a pénzmosás vádját, novemberben pedig 11 év 8 hónapra ítélték . „Az indítéka színtiszta kapzsiság volt” – mondta neki a bíró. A büntetőügy ezzel lezárult. Kezdődött a polgári per, és a kettő közül ez az érdekesebb.

A befektetők jüant vesztettek, nem bitcoint

Az egyik befektető, Mr Yu elmesélte a BBC-nek , hogyan adta át a pénzét a Lantian Geruinak. A cég az ígért hozam egy részét csöpögtetve kifizette neki, így semmit sem sejtett. 2017 közepén a kínai rendőrség vizsgálni kezdte a céget, és a kifizetések leálltak. A házassága, mondja, nem élte túl.

Sem Yu, sem más nem vett bitcoint. Jüant adtak át, és Csien volt az, aki a pénzüket kriptóvá váltotta. Amíg az érmék Nagy-Britanniában hevertek, az értékük sokszorosára nőtt. Kié hát ez a növekmény: azoké, akiktől a jüant ellopták, vagy az államé, amely rátalált a rejtekhelyre?

A válasz attól függ, melyik jog érvényes. Képzeljük el, hogy egy tolvaj az Ön pénzén sorsjegyet vesz, és nyer. Az angol jog szerint a befektetők érvelhetnének azzal, hogy a nyeremény, vagyis maguk az érmék, őket illetik. A kínai jog szerint inkább hitelezőknek számítanak, és jogászok szerint nagyjából azt kapnák vissza, amit befizettek, plusz kamatot. A sorsjegy árát, nem a főnyereményt.

Mr Justice Mark Turner a kínai jogot választotta . Indoklása szerint a konstrukció Kínában működött, a szerződéseket ott kötötték, a pénzt ott fizették be, és Csien a bitcoint is ott vásárolta, a Huobi tőzsdén és tőzsdén kívüli ügyletekben. Minden igénylőnek, hangsúlyozta, igazolnia kell, hogy tulajdonosi érdeke fűződik az érmékhez. A jogszabály maga nem ismer általános rendszert, amely mindenkinek kifizetné a veszteségét: csak az kap bármit, aki bizonyítja, hogy az érmék az övéi.

Ki kapja a különbözetet

1. május 22-ig nagyjából 16 000 ember regisztrált , hogy részt követeljen a brit bíróságon. Ez a 128 000 befektető kevesebb mint 13 százaléka. A regisztrációhoz egy idegen országgal, idegen nyelvvel és londoni ügyvédekkel kellett megbirkózni. Egy idős kínai befektetőnek ez nagyobb akadály bármelyik jogszabálynál.

A többiek leveleket írnak. A befektetők közel 2500 aláírást gyűjtöttek egy Kína külügyminisztériumának szóló beadványra: „Nem akarjuk, és soha nem fogadjuk el, hogy a bitcoinokat Nagy-Britannia elkobozza, és nem adja vissza nekünk.” Yu szerényebben fogalmazott. Abban reménykedik, hogy a brit kormány, az ügyészség és a bíróság együttérzést mutat.

Az államnak megvannak a maga tervei. Az ügyészek azt kérték a bíróságtól, hogy a kormány megtarthassa a bitcoint, a The Telegraph pedig 2025 nyarán arról számolt be, hogy Rachel Reeves pénzügyminiszter a lefoglalt kripto eladásával számol , hogy betömjön egy költségvetési lyukat. Az ügyészek később azt ígérték a bíróságnak, hogy kidolgoznak egy külön kártérítési rendszert , részletek nélkül.

A befektetők sem adják fel. Október 16-án a High Court mintegy 16 000 igénylőnek engedélyezte , hogy fellebbezzen a kínai jogról szóló döntés ellen.

Kínának is megvannak a tervei. Október 13-án, a londoni döntés másnapján egy tiencsini bíróság eljárást jelentett be a Nagy-Britanniában lefoglalt, csaknem 62 000 bitcoin elkobzására. Nagyjából 128 000 ember fektetett be, és a kínai adatok szerint közülük több mint 102 000 veszített.

Egy halom érme, két bíróság.

New Yorkban kétszer annyi érme

A történetnek van egy amerikai testvére, és az még kuszább. 2025. október 14-én az amerikai Igazságügyi Minisztérium elkobzási keresetet nyújtott be 127 271 bitcoin ellen , amelyek akkor nagyjából 15 milliárd dollárt értek. Az ügyészek az érméket a kambodzsai Prince Grouphoz és elnökéhez, Chen Zhihez kötik, akit azzal vádolnak, hogy olyan táborokat működtetett, ahol emberkereskedelem áldozatait kényszerítették online csalásra. 2026 januárjában Kambodzsa letartóztatta Chen Zhit, és átadta Kínának .

2026 szeptemberének végén Rachel Kovner bíró elutasította kilenc állítólagos áldozat kérelmét , akik vitatni akarták az elkobzást. Az érvelés hasonlít a londonihoz: mindkét helyen az áldozatnak kell bizonyítania, hogy az érmék az övéi. Ezek az emberek pénzt vesztettek a csalóknak, de nem tudták megmutatni, hogy a pénzük éppen ezekben a tárcákban kötött ki. A bíróság szerint legfeljebb általános, fedezet nélküli hitelezők, akiknek nincs igényük magukra az érmékre. Ha a kormány nyer, az áldozatok még kérhetnek kártérítést az Igazságügyi Minisztériumtól, de nem tulajdonosként, hanem kérelmezőként.

Aztán a cselekmény olyan fordulatot vesz, amilyet egy regényíró sem merne kitalálni. Elemzők szerint az érmék a LuBianból származnak, amely egy bányászati pool, vagyis olyan szolgáltatás, ahol számítógépek ezrei együtt bányásszák a bitcoint, és megosztoznak a jutalmon. Már 2026 januárjában igényt tartottak az érmékre a szeptember 11-én meghaltak hozzátartozói. Szerintük a LuBian Iránhoz kötődött, és bírósági ítéleteik vannak Irán ellen. Október 12-én az egyik családi csoport újra bírósághoz fordult : ítéletei szerint Irán több mint 671 millió dollárral tartozik neki.

Közben a kínai állami kiberbiztonsági ügynökség, a CVERC 2025-ben azzal vádolta meg az Egyesült Államokat , hogy az amerikai hírszerzés egy akciójában vette el azokat az érméket, amelyek 2020 decemberében eltűntek a LuBianból. Az Igazságügyi Minisztérium tagadja a jogsértést, de nem magyarázta meg, hogyan jutott a tárcák fölötti ellenőrzéshez.

Ha az elkobzás sikerül, az érméknek már van nyilvánvaló helyük. A 2025. március 6-i elnöki rendelet létrehozta a Stratégiai Bitcoin-tartalékot , amelyet a kormány által véglegesen elkobzott bitcoinból töltenek fel, és megtiltja, hogy a tartalék eladja azokat.

A legátláthatóbb pénz, amelyet senki sem tud visszaadni

A kriptónak az a híre, hogy ott minden látható. Minden tranzakció nyomon követhető, és a nyomozók élnek is ezzel: elemzők a blokklánc nyomát követve kötötték az amerikai kincset a LuBian poolhoz. Csakhogy a blokklánc azt mutatja meg, merre ment az érme, a bíróság viszont mást kérdez: kié? A befektető jüanja és a rendőrségi széfben lévő bitcoin között pénzváltók, közvetítők és évek állnak. Ezt a vonalat több ezer ember mindegyikére meghúzni szinte lehetetlen.

Sok minden bizonytalan. A londoni döntés előzetes, a bíróság pedig már engedélyezte a fellebbezést. Még ha fennmarad is, kínai jogi szakértőknek kell megmagyarázniuk, hogy a befektetőknek egyáltalán van-e tulajdonjoguk. Kártérítési rendszer még nincs, az amerikai elkobzás pedig nem jogerős. Az áldozatok akár vissza is kaphatják a veszteségüket, az állam pedig csak a különbözetet tartja meg. De még ez a különbözet is milliárdokra rúg.

Így furcsa számtan jön ki. Ebben az egész történetben a legjobb befektetés az volt, hogy egy csaló mások pénzét bitcoinba parkoltatta. A legtöbbet pedig valószínűleg az nyeri rajta, aki semmit sem fektetett be, csak nyolc éven át őrizte az ügyében lefoglalt eszközöket.